Mark Lawrence - Tövisek hercege



Kiadás: Fumax kiadó, 2014
Első Megjelenés: Prince of Thorns, 2011
Oldalak száma: 336
Fordító: Gy. Horváth László
Sorozat: A Széthullott Birodalom


Fülszöveg:
Óvakodj a Tövisek Hercegétől…
Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.
Tizenöt évesen király akar lenni…
Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.
Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?


Leszögezném, hogy ezt a könyvet nem lehet élvezni. Nem egy laza, romantikus regény, amit egy bögre tea kíséretében a fotelba kucorodva élvezettel olvasol végig és a végén kijelented, hogy máris feldobta a napodat, és a világ rózsaszín.
Ennek a könyvnek a légköre nyomasztó, a világa sötét, és a szereplői bármikor hátba szúrnak, csak azért, mert éppen rosszkor voltál rossz helyen.
És tekintve, hogy a szerzőnek ez volt a célja, azt kell, hogy mondjam, remek munkát végzett.
Bár az egész könyv alatt nem tudtam megszabadulni attól a gondolattól, hogy Jorg egy sérült, hisztis gyerek, aki a dackorszakban él éppen. Főszereplőhöz képest nem igazán érdekelt a sorsa… sokkal inkább aggódtam, vagy szurkoltam a többieknek. És persze mélyen reméltem, hogy véghez viszik a küldetésüket.

Maga a stílus egyébként tetszett. Hozta a sötét hangulatot, amit egy ilyen típusú könyvnek hoznia kell, és a fantasy elemekkel együtt sem éreztem éppen elszálltnak a dolgot, nem esett át a ló túloldalára a szerző.
A végkifejletre persze számítani lehet, és néhány szereplő is erősen átlátszó, de ez megbocsájtható, van még folytatás, amiben brillírozhatnak a karakterek. Újak és régiek is.

A hangulata miatt eléggé lassan haladtam vele, néha elvesztettem az érdeklődésemet az öncélú erőszak miatt, de túlságosan is érdekelt a vége, így mindig folytattam.


Biztosan el fogom olvasni a második részét is, és remélem, hogy Jorg kinövi ezt a dac korszakot, mert ebben a részben akármennyire is akartam, nem tudtam komolyan venni… Egyedül sehova nem jutott volna el.
Share on Google Plus

About Unknown

Író, Könyvblogger, Fantasy, Skandináv krimi, Tea, Japán, Távolkelet
    Blogger Comment

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése