Mark Lawrence - Tövisek hercege



Kiadás: Fumax kiadó, 2014
Első Megjelenés: Prince of Thorns, 2011
Oldalak száma: 336
Fordító: Gy. Horváth László
Sorozat: A Széthullott Birodalom


Fülszöveg:
Óvakodj a Tövisek Hercegétől…
Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.
Tizenöt évesen király akar lenni…
Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.
Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?


Leszögezném, hogy ezt a könyvet nem lehet élvezni. Nem egy laza, romantikus regény, amit egy bögre tea kíséretében a fotelba kucorodva élvezettel olvasol végig és a végén kijelented, hogy máris feldobta a napodat, és a világ rózsaszín.
Ennek a könyvnek a légköre nyomasztó, a világa sötét, és a szereplői bármikor hátba szúrnak, csak azért, mert éppen rosszkor voltál rossz helyen.
És tekintve, hogy a szerzőnek ez volt a célja, azt kell, hogy mondjam, remek munkát végzett.
Bár az egész könyv alatt nem tudtam megszabadulni attól a gondolattól, hogy Jorg egy sérült, hisztis gyerek, aki a dackorszakban él éppen. Főszereplőhöz képest nem igazán érdekelt a sorsa… sokkal inkább aggódtam, vagy szurkoltam a többieknek. És persze mélyen reméltem, hogy véghez viszik a küldetésüket.

Maga a stílus egyébként tetszett. Hozta a sötét hangulatot, amit egy ilyen típusú könyvnek hoznia kell, és a fantasy elemekkel együtt sem éreztem éppen elszálltnak a dolgot, nem esett át a ló túloldalára a szerző.
A végkifejletre persze számítani lehet, és néhány szereplő is erősen átlátszó, de ez megbocsájtható, van még folytatás, amiben brillírozhatnak a karakterek. Újak és régiek is.

A hangulata miatt eléggé lassan haladtam vele, néha elvesztettem az érdeklődésemet az öncélú erőszak miatt, de túlságosan is érdekelt a vége, így mindig folytattam.


Biztosan el fogom olvasni a második részét is, és remélem, hogy Jorg kinövi ezt a dac korszakot, mert ebben a részben akármennyire is akartam, nem tudtam komolyan venni… Egyedül sehova nem jutott volna el.
Share on Google Plus

About Thea Ai

Író, Könyvblogger, Fantasy, Skandináv krimi, Tea, Japán, Távolkelet
    Blogger Comment

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése